Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Verdák

2009.10.25

Cars

amerikai animációs film, 116 perc, 2006
korhatárra tekintet nélkül megtekinthető 

rendező: John Lasseter
forgatókönyvíró: John Lasseter, Dan Fogelman, Joe Ranft, Phil Lorin, Jorgen Klubien
zeneszerző: Randy Newman
producer: Darla K. Anderson
látványtervező: William Cone, Bob Pauley
vágó: Ken Schretzmann

szereplő(k):
Owen Wilson (Villám McQueen hangja)
George Carlin (Filmore hangja)
Bob Costas (Bob Cutlass hangja)
Paul Dooley (Sarge hangja)
Katherine Helmond (Lizzie hangja)
Bonnie Hunt (Sally hangja)
Michael Keaton (Chick Hicks hangja)
Cheech Marin (Ramone hangja)
Paul Newman (Doc Hudson hangja)
Tony Shalhoub (Luigi hangja)

Nincs annál jobb, amikor az ember vigyorgó kisautók által illusztrálva kap képet olyan valós értékekről-érzésekről, mint szerelem, szeretet, barátság, összetartás. De komolyan. Mert mostanában az animáció olyasmire képes, amelyre a játékfilm világa sokszor már alkalmatlan: a rajzoltság stilizált világát maga elé tartva őszinte és példaértékűen érzelemgazdag történeteket mesél el, a régi jó mesék igazi tanulságaival és a-jó-elnyeri-jutalmát-a-rossz-meg-büntetését stb. történetsablonjaival. Mert noha akár a Verdákban, akár Shrekben és társaiban is felfedezhetők a posztmodern fricskák, az élcelődő humor ecsetvonásai - ám a szatíra, az arrogancia és az önreflexió szerencsére nem férkőzött be ebbe az ártatlan világba. A Verdák is gyönyörű példája egy bájos történet animációs elmesélésének.

Kép



Persze az azonosulás kedvéért az alkotók emberi tulajdonságokkal ruházták fel a főhősöket (teherautókat, traktorokat, versenyautókat, illetve nőies Porschékat) és meséjüket is. A Verdák világa az autók világa: a versenyeken kis színes kocsik drukkolnak a versenyzőknek, a párbeszédek az üzemanyag tápértékéről - vagy a főhősnő farán kivillanó kis tetoválásról - folynak, és ha úgy adódik, főszereplőnk még szerelembe is esik. Willám McQueen a klasszikus próbatétel-történetek valamennyi cselekményelemén átbukdácsol, míg a fiatal autókra jellemző (?) hányavetiséget levetkőzve képes felelősséget vállalni a saját és a számára fontos barátok sorsáért.

KépKép



A sztori legtanulságosabb vetülete letűnőben lévő értékrendet tükröz: az egyik, idősebb "hős" a sztráda megépülése előtti, sivatagban kanyargó útról mesél: "az autók nem letudni akarták az utat, hanem jól érezni magukat közben", mondja. Az igazi humorforrást természetesen nem mindig elsősorban a korrekt verbális poénok, hanem a látványelemek jelentik a nézőnek, melyek közül a legszembeszökőbb az autók gesztusvilága (igen, ilyenjük is van). Külön felhívnám a figyelmet a sértődötten sarkon forduló, majd elhajtó kiskocsik megejtő látványára...

Vörös Adél

Forrás: Port.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.